Dream Theater: három diák, egy próbaterem és a progresszív metál mögötti zenekar
John Petrucci és John Myung, két barát Long Islandről, 1985-ben érkeztek a bostoni Berklee College of Musicra, és olyan dobost kerestek, aki szereti a progresszív rockot és a metált. Meghallották Mike Portnoyt egy próbateremben, és elkezdtek együtt zenélni. A zenekar akkor még Majesty néven futott.
1988-ban az első kiadójuk rájött, hogy a nevet már egy másik zenekar birtokolja. Portnoy apja a Dream Theater nevet javasolta, így hívták egy mozit a kaliforniai Montereyben. A debütáló „When Dream and Day Unite” 1989-ben jelent meg. A kanadai énekessel, James LaBrie-val felvették az „Images and Words” albumot (1992), és a „Pull Me Under” bekerült a rádióba és az MTV-re.
Az „Awake” (1994) hozta az első válságot. Kevin Moore billentyűs a keverés közben bejelentette, hogy szólókarrierért távozik. A turnéra felvett Derek Sherinian két hetet kapott, hogy megtanuljon két órányi rendkívül összetett zenét. A turné első szakasza után James LaBrie súlyos ételmérgezést kapott, ami komolyan megrongálta a hangszálait, és a turné nagy részében depressziós volt.
Aztán jött a „Falling Into Infinity” (1997), a kiadó nyomására, amely újabb „Images and Words”-öt és „Pull Me Under”-hez hasonló kislemezt akart, és úgy gondolta, hogy egy metálosabb albumot könnyebb eladni. Sherinian ezen és az „A Change of Seasons” EP-n játszott.
1999-ben a zenekar a „Metropolis Pt. 2: Scenes from a Memory” című 77 perces koncepcióalbummal válaszolt, amelyet Petrucci és Portnoy producerelt. Ez volt az első Jordan Rudess billentyűssel.
Ezután szinte kétévente jelent meg albumuk: „Six Degrees of Inner Turbulence” (2002), „Train of Thought” (2003), „Octavarium” (2005), „Systematic Chaos” (2007) és „Black Clouds & Silver Linings” (2009).
2010 szeptemberében, 25 év után Mike Portnoy bejelentette távozását, és Mike Mangini vette át a helyét. Egy évvel és öt nappal később a zenekar kiadta 11. albumát, az „A Dramatic Turn of Events”-et, az elsőt Manginivel.
Manginivel a zenekar folytatta: „Dream Theater” (2013), „The Astonishing” (2016), „Distance Over Time” (2019) és „A View from the Top of the World” (2021), amely „The Alien” című dalával Grammy-díjat nyert a legjobb metálelőadásért.
Aztán bezárult a kör. 2023. október 25-én, tizenhárom évvel a távozása után Portnoy bejelentette visszatérését, miután fokozatosan kibékült a tagokkal, és 2022-ben a zenekar New York-i Beacon Theatre-beli koncertjén újra felvette a kapcsolatot LaBrie-val. A „Parasomnia” (2025. február 7.) a 16. albumuk és az első vele 2009 óta.
Mit ér Portnoy egyedül? A három alapító egyike, Petruccival együtt producerelte a lemezeket, és dobosként ő formálta, hogyan szól a Dream Theater élőben. Ő írta a „Midnight Messiah” szövegét a „Parasomnia” albumon, és más zenekarokban is játszik, például a The Winery Dogsban és a Sons of Apollóban. A dobfelszerelése a méretéről híres: Tama dobok, Sabian cintányérok, Tama Speed Cobra pedálok, ProMark ütők.
Először elnézést kérünk: Dream Theater még nincs a Kalishán. De ők nemzedékünk legnagyobb zenészei, mesterek és virtuózok. Ez nem pop, még csak nem is metálpop, és nem a zajra építenek. Kimennek a színpadra, és elvégzik a dolgukat. Az emberek szeretik és emlékeznek rájuk, kívülről tudják minden hangjukat, minden harmóniájukat, minden dallamukat és azt a vonalat, amelyet vezetnek. Ebben minden tökéletes.
Az „An Evening with Dream Theater” 2025-ös turné 30 amerikai várost érintett szeptember 5. Minden este az egész „Parasomnia” albumot eljátszották. és október 25. között, és Long Islanden ért véget. Ha a közeledben játszanak, örülni fogsz, hogy megvetted a jegyet: az emberek országról országra utaznak a koncertjeikért. Gyere, nem fogod megbánni. Ne gondolkodj, menj.
— Kalisha 🎧
Tetszett? Az app ingyenesen indítható.
App letöltése