Exclusively Pink Floyd: az adó, amely egy olyan zenekar ötven évére épült, amely sosem hagyta abba, hogy meggondolja magát saját magával kapcsolatban
Az „Exclusively Pink Floyd" számokban mérve a Kalisha teljes Exclusive gyűjteményének legszeretettebb adója — 11 639 szavazat, és folyamatosan növekszik, megelőzve a kínálat bármely más, egyetlen előadónak szentelt csatornáját. Ugyanúgy működik, mint a másik 312: egyetlen folyamatos stream az Exclusive Radiótól, semmi más, csak ez a zenekar, semmilyen reklám nem szakítja meg a szettet. Ami mássá teszi, az egyszerűen az, mekkora katalógusból meríthet, és milyen kevés benne a töltelékanyagnak ható szám.
A zenekar 1965-ben alakult Londonban, és még a névnek is van egy kis története — Syd Barrett két amerikai blueszenész, Pink Anderson és Floyd Council nevéből illesztette össze. Az eredeti felállás Barrett gitáron és énekben, Roger Waters basszuson, Nick Mason dobon és Richard Wright billentyűkön volt, és az első két évben a Pink Floyd egy pszichedelikus kislemez-zenekar volt, Barrett furcsa, játékos dalszerzése és a londoni UFO Club szcéna köré építve.
A zenekar ezen verziója nem tartott sokáig. 1968-ra Barrett mentális egészsége drámaian megromlott, amit a súlyos drogfogyasztás tovább súlyosbított, és a fiatal David Gilmourt először azért hívták be, hogy helyettesítse a színpadon, majd azért, hogy teljesen átvegye a helyét. Ez sokkal csendesebb, szomorúbb történet, mint az a stadionrock-imázs, amelyet a zenekar később kivívott, és a Pink Floyd sosem hagyta teljesen abba, hogy erről írjon — Barrett árnyéka egyenesen átfut néhány legnagyobb lemezükön.
Ahogy Waters egyre inkább átvette a dalszerzés irányítását, a hetvenes évek meghozták azt az albumsorozatot, amelyről a zenekart valójában emlegetik. A The Dark Side of the Moon (1973) több mint tizennégy évet töltött a Billboard 200-on, és nagyjából 45 millió példányban kelt el, ezzel minden idők egyik legkelendőbb albuma. A Wish You Were Here (1975) közvetlen üzenet volt az elveszített baráthoz — a „Shine On You Crazy Diamond" többé-kevésbé nyíltan Barrettről szól. Az Animals (1977) sötétebbé és politikusabbá vált, a The Wall (1979) pedig még tovább ment: egy teljes rockopera az elszigeteltségről, egy fal köré építve, amelyet az elbeszélő téglánként emel maga és mindenki más közé.
A zenekar nem élte túl kecsesen a saját sikerét. A The Final Cut (1983) gyakorlatilag szinte Roger Waters szólóalbuma volt, amely a csoport neve alatt jelent meg, és nem sokkal ezután Waters és a többiek kapcsolata teljesen megszakadt. Waters kilépett, megpróbálta elérni, hogy a zenekar neve is „nyugdíjba vonuljon" vele együtt, és pert vesztett — Gilmour, Mason és Wright Pink Floydként folytatta az A Momentary Lapse of Reason (1987) és a The Division Bell (1994) albumokkal, stadionokban turnézva, miközben a kritikusok azon vitatkoztak, hogy ez még számít-e.
Idővel eleget számított ahhoz, hogy az elidegenedés felolvadjon. 2005-ben Waters egyetlen fellépés erejéig újra csatlakozott Gilmourhoz, Masonhoz és Wrighthoz a Live 8-on — a négyen több mint két évtized után először álltak együtt színpadon, egyetlen délutánra. Wright 2008-ban meghalt, és amikor a megmaradt tagok a The Division Bell korszakából maradt felvételekből összeállították The Endless River (2014) albumot, tisztelgésként formálták meg neki, és — mint kiderült — a zenekar saját záró szavaként is.
Ez majdnem harminc éve annak, hogy egy zenekar önmagával vitatkozik arról, hogyan kellene szólnia — és pontosan ezért működik itt olyan jól egy olyan adó, amely egyszerűen hagyja lejátszódni az egész katalógust, különösebb sorrend nélkül. Sosem vagy több mint néhány szám távolságra a „Time", a „Wish You Were Here" vagy a „Comfortably Numb" daltól.
🎧 Az Exclusively Pink Floydot mostantól közvetlenül a Telegramon belül is hallgathatod — alkalmazás nélkül, böngésző nélkül — a Kalisha Radio Mini App-on keresztül.
— Kalisha 🎧
Tetszett? Az app ingyenesen indítható.
iPhone-on és Androidon is működik — nem kell semmit telepíteni